Lima, 2002. április 8.

Címzett: JUAN ALBERTO GONZÁLEZ úr,
a Microsoft Peru ügyvezető igazgatója

Tisztelt Uram!

Legelőször is hadd köszönjem meg 2002. március 25-én kelt levelét, melyben a 1609. számú törvényről (Szabad szoftverek az államapparátusban) alkotott hivatalos Microsoft-álláspontról tájékoztat. A törvény célja természetesen az, hogy Peru megtalálja a maga helyét a mai globális technológiai világban. Ebben a szellemben, valamint a nyílt és világos megbeszélések legjobb megoldásokra vezető szerepét elfogadva ragadom meg az alkalmat és válaszolok levelének megjegyzéseire.

Elismerve, hogy az Öné és az ahhoz hasonló vélemények jelentősen hozzájárulnak a végleges szabályozás kialakításához, kívánatosabbnak tartottam volna, ha általános természetű (alább részletesen tárgyalt) kifogások helyett megalapozott érvekkel mutatott volna rá a zárt programok használata által Peru állam és polgárai élvezte előnyökre, ekkor ugyanis világosabb eszmecserében fejthetnénk ki álláspontjainkat.

Ilyen eszmecsere indítása céljából feltételezzük, hogy az Ön által pontatlanul "nyílt forrású szoftvernek" nevezettek a Törvényben "szabad szoftverként" szereplőkkel egyeznek meg, hiszen léteznek a forráskódot a programmal együtt terjesztő, de a Törvényben adott definíciónak mégsem megfelelő szoftverek; valamint hogy az Ön által "kereskedelmi szoftvernek" nevezetteket definiálja a Törvény "zárt" vagy "nemszabad" szoftvernek, tekintetbe véve, hogy léteznek kereskedelmi forgalomban, tetszőleges áruhoz vagy szolgáltatáshoz hasonlóan pénzért kapható szabad szoftverek is.

Szükséges továbbá leszögezni, hogy a szóban forgó Törvény elsősorban nem az állami intézményekben szabad szoftverek használatával elérhető pénzbeli megtakarításokra irányul. Ez legfeljebb egy további járulékos haszon lehet, de semmiképpen sem a Törvény elsődleges célja. A Törvényt ihlető alapelvek ehelyett a jogállam alapvető céljait és kötelezettségeit érintő biztosítékokból fakadnak, mint például:

A polgárok szabadon hozzáférhessenek nyilvános információkhoz.

A nyilvános adatok legyenek maradandóak.

Az állam és polgárainak biztonsága ne sérüljön.

A polgárok nyilvános információkhoz hozzáférésének biztosításához elengedhetetlen, hogy az adatok formátuma ne egyetlen szállítótól függjön. Szabványos és nyílt formátumok használatával ez a szabad hozzáférés biztosítható, hiszen szükség esetén akár kompatibilis szabad szoftverek létrehozása is akadálytalanul szóba jöhet.

A nyilvános adatok maradandósága csak úgy biztosítható, ha a szoftverek használhatósága és karbantartása nem függ a beszállítók jóindulatától, sem azok monopolhelyzettel való esetleges visszaélésétől. Az államnak ezért olyan rendszerekre van szüksége, amelyek a forráskód elérhetősége révén biztosan továbbfejleszthetőek.

A nemzetbiztonságot, az állam biztonságát érintő biztosítékokhoz pedig kritikus fontosságú, hogy a felhasznált rendszereket kétséget kizáróan lehetetlen legyen bármilyen módon távolról irányítani, vagy azokból külső félnek jogtalanul információt nyerni. A köz számára szabadon hozzáférhetően nyílt forráskódú rendszereket az állam, a polgárok, és a világ rengeteg független szakértője is akadálytalanul megvizsgálhatja. Javaslatunk tehát további biztonságot ad, hiszen a forráskód ismeretében elkerülhetők a *kémkódot* tartalmazó, egyre növekvő számú programok.

Hasonló megfontolás alapján javaslatunk a polgárok, mint az állami kezelésre bízott információk jogos tulajdonosai, és mint fogyasztók, biztonságát is erősíti. E második esetben azáltal, hogy segíti a magánéletet és az egyéni szabadságjogokat megsértő *kémkódtól* mentes szabad szoftverek általános elterjedését.

A Törvény tehát mindössze azt szabályozza, hogy a jövőben az állami szervek -- a fenti alapelvek figyelembevételével -- milyen feltételek mellett szereznek be szoftvert.

A Törvényt elolvasva nyilvánvalóvá válhat, hogy elfogadása esetén:
- a Törvény nem tiltja zárt programok előállítását
- a Törvény nem tiltja zárt programok eladását
- a Törvény nem határoz meg konkrétan használt programokat
- a Törvény nem jelöl ki kötelezően igénybe veendő szállítót
- a Törvény nem korlátozza a szoftverek licenszfeltételeit.

Ami viszont fehéren-feketén benne áll a törvényben, az az, hogy egy szoftver állami célokra elfogadhatóságához nem csupán technikai képességeiben kell megfelelnie, hanem a szerződés feltételeinek is eleget kell tenniük egy sor, a licenszet érintő követelménynek, amik hiányában az állam nem nyújthatna polgárainak biztosítékot az adataik megfelelő kezelésére, azok épségére, titkosságára, időbeni változatlan hozzáférhetőségére, pedig ezek rendes működésének nagyon fontos sarokpontjai.

Abban egyetértünk, Gonzalez úr, hogy az információs és hírközlési technológiák jelentős hatással vannak az állampolgárok életminőségére (legyen ez a hatás jó vagy rossz). Bizonyára abban is egyetértünk, hogy a fentebb vázolt alapértékek egy Peruhoz hasonló demokratikus állam számára messzemenően fontosak. Ezért lenne hasznos tudni a Törvényben foglalt feltételek melletti szabadszoftver-használattól különböző, de a kitűzött célokat egyaránt biztosítani képes egyéb megoldásról is.

Az Ön megjegyzéseit illetően pedig az alábbi meggondolásokat ajánlom figyelmébe:

Először is, Ön azt állítja, hogy "1. A törvény minden közszervezet számára kötelezővé teszi a szabad, vagyis nyílt forrású szoftverek kizárólagos használatát, ami megsérti a törvény előtti egyenlőséghez, a hátrányos megkülönböztetés elleni, valamint a szabad magánvállalkozáshoz, az iparűzési szabadsághoz és a szerződések kötéséhez fűződő, alkotmányba foglalt és azzal védett jogokat."

Ez téves értelmezés. A Törvény semmilyen módon nem érinti a felsorolt jogokat; mindössze az állami szervezetekben történő szoftverhasználat feltételeit határozza meg, a magánszektorral egyáltalán nem foglalkozik. Az állam természetszerűen nem élvezi a magánszektor szerződési szabadságának széles skáláját sem, hiszen a közügyek intézésének átláthatósága nem csorbulhat; így a jelen törvényi szabályozásban is elsősorban a magasabb közérdeknek kell érvényre jutnia.

A Törvény védi a törvény előtti egyenlőséget, hiszen e javakat minden természetes és jogi személynek jogában áll a Törvény feltételei mellett az államnak kínálnia, az Állami szerződési és beszerzési törvényben meghatározottaknál nem több korlátozás mellett (T.U.O. por Decreto Supremo No. 012-2001-PCM).

A Törvény nem különböztet meg hátrányosan sem, hiszen csak a javak elfogadhatóságának *mibenlétét* határozza meg (ez pedig az állam jogában áll), a szállítók *kilétét* azonban nem (tényleg hátrányosan megkülönböztető lenne, ha nemzeti származás, rassz, vallás, ideológia, nemi vonzódás, stb. alapján korlátokat állítanánk fel). Erről azonban szó sincs, a Törvény kifejezetten megkülönböztetés-ellenes. Már csak azért is, mert a szoftver elfogadásának feltételeit lerögzítve az állami szervekben nem engedi hátrányosan megkülönböztető feltételeket tartalmazó licenszű programok használatát.

Az előző két bekezdés alapján valószínűleg nyilvánvaló, hogy a Törvény nem gátolja a szabad magánvállalkozást, mivel a magánvállalkozónak jogában áll szoftverét maga választotta tetszőleges feltételekkel kínálni; ezek némelyike az állam számára elfogadható lesz, mások (a fentebbi elveknek ellentmondók) pedig nem. Ez a szabad döntés természetesen összhangban áll az iparűzés és a szerződéskötés szabadságával (már amilyen korlátozott formában az állam ezeket gyakorolhatja). Bármely magán-jogalany szabadon dönthet az államnak megfelelő szoftver termelése vagy nem termelése mellett. A jogszabály senkit nem kényszerít semmilyen termelési modell bevezetésére, de ha valaki az államnak akar szoftvert nyújtani, akkor azt csak az alapelvi célokat biztosító, s ezért a Törvényben lefektetett mechanizmusokkal együtt teheti meg.

Példával élve: a Törvény szövegének egyetlen pontja sem gátol egy céget sem abban, hogy a Törvény feltételei szerint állami szerveknek a cég választotta áron egy irodai programcsomagot kínáljon. Ha a cég ezzel a lehetőséggel nem él, az nem törvényi tiltások miatt következik be, hanem a cég termékeinek értékesítésében hozott üzleti döntések miatt, az ilyen döntésekre viszont az államnak semmi befolyása nincs.

Ön azzal folytatja megjegyzéseit, hogy "2. A törvény a nyílt forrású szoftverek kötelezővé tételével diszkriminatív és versenyellenes gyakorlatot vezetne be a nyilvános szervezetek szerződéseibe és beszerzéseibe..."

Ez az állítás az előző egyszerű megismétlése, így rá a válasz is fentebb található. Egy vargabetű erejéig azonban időzzünk el a "versenyellenes gyakorlatra" vonatkozó kitételnél.

Minden vételi ajánlatkéréskor a vevő természetszerűen meghatároz a jószág vagy szolgáltatás előirányzott használatával kapcsolatos feltételeket. Ez egyes gyártók részvételét kezdettől kizárhatja, de ez nem "eleve" történik, hanem a vásárló önálló igényeinek következménye, a folyamat tehát törvényes keretek közt zajlik. A jelen Törvényben pedig szerepel, hogy az alapelvek teljesítését biztosító *egyetlen* résztvevő sem zárható ki.

Továbbmenve, a Törvény *élénkíti* a versenyt, hiszen általában használhatóbb, a meglevőnél jobb, folyamatosan javított szoftver-ellátást okoz.

Másrészt, a verseny lényege a fogyasztó számára jobb lehetőségek biztosítása. A marketingnek a termékek piaci felkínálására gyakorolt határozott befolyását lehetetlen lenne figyelmen kívül hagyni (ellenkező esetben minden cég összes marketingkiadását értelmetlennek kéne minősítenünk), és azt is, hogy az e címen elköltött nagy összegek befolyásolhatják a vevő döntéseit. A marketing ilyen hatásait az általunk támogatott törvény nagymértékben csökkenti, hiszen a döntés a termék *technikai érdemei* alapján, nem pedig termelőjének kereskedelmi erőfeszítéseitől áthatva születik; a verseny szerepe tehát nő, hiszen a legkisebb szoftvergyártó is egyenlő feltételek mellett kelhet versenyre a legerősebb nagyvállalatokkal.

Szükséges kiemelni azt is, hogy a nagy szoftvergyártók domináns helyzetüket gyakran kihasználó viselkedésénél nincs versenyellenesebb, hiszen a felhasználók problémáira számtalan helyzetben javasolják megoldásként, hogy "frissítse programját az új verzióra" (ami természetesen a felhasználó költségére történik); valamint gyakori a -- csak a gyártó szerint -- "elavult" termékek műszaki támogatásának önkényes beszüntetése is, aminek következtében a segítséget igénylő felhasználó kényszerhelyzetben találja magát, melynek egyetlen megoldása az új verziókra áttérés lehet (nem kis költségekkel, mivel gyakran a hardverkörnyezetet is frissíteni kell). És mivel a teljes infrastruktúra zárt adatformátumokon nyugszik, a felhasználó megmarad az egyetlen beszállítóra szoruló csapdahelyzetében, vagy hatalmas erőfeszítést kell tennie egy másik (valószínűleg szintén zárt) környezetre való áttérésre.

Az Ön következtetése: "3. Az államot teljes mértékben nyílt forrású üzleti modellek előnyben részesítésére kötelezve a törvény tehát ellehetetlenítené a hazai és nemzetközi gyártócégeket, pedig éppen ezek  tesznek jelentős kiadásokat, ezek hoznak létre számtalan közvetett és közvetlen munkahelyet, ezek járulnak hozzá jelentős mértékben a bruttó nemzeti össztermékhez (GNP-hez), szemben a nyílt forrású szoftvermodellel, melynek -- hiszen az elsősorban a szolgáltatószektorban teremt munkahelyeket -- jóval gyengébb gazdasági hatásai vannak."

Nem értek egyet az Ön állításával. Részben amiatt, amit éppen Ön fejt ki levelének 6. bekezdésében, ahol a szolgáltatások  szoftverhasználat terén tapasztalható arányos súlyáról ejt szót. Ez az ellentmondás már önmagában kétségbe vonhatja az Ön állítását. A szoftveripar nagyszámú szereplője által képviselt szolgáltatási modell már pusztán gazdasági arányaiban is nagyobb (és egyre jobban növekszik) a programok licenszbevételeinél.

Másfelől, a gazdaság magánszektora abszolút szabadsággal rendelkezik a saját érdekeit legjobban szolgáló üzleti modell kiválasztásában, még akkor is, ha a választás e szabadságát a zárt szoftverek gyártóinak aránytalanul nagy marketingkiadásai gyakran elhalványítják.

Az Ön véleményének továbbá az is egyenes következménye lehetne, hogy a zártszoftver-ipar számára az állami rendelések nélkülözhetetlen felvevőpiacot jelentenek, olyannyira, hogy az állam e Törvényben foglalt döntése ezen cégek teljes piacát romba döntené. Ha ez igaz, akkor a zártszoftver-ipar következésképpen állami támogatásra szorulna. Ha pedig ez, akármilyen valószínűtlen is, igaz lenne, az államnak teljes jogában állna támogatásait oda irányítania, ahol a legnagyobb társadalmi értéket látja; valamint e valószerűtlen feltételezés esetén az is tagadhatatlan lenne, hogy ha az állam ténylegesen támogatná a szoftveripart, akkor a társadalmi hatások miatt és az adófizetők pénzének ésszerű felhasználása végett a zárt szoftverek helyett a nyílt szoftvereket választaná.

A zárt szoftverek által a mienkhez hasonló országokban teremtett munkahelyeket tekintve pedig az mondható el, hogy ezek jobbára kis járulékos értékkel bíró technikai munkahelyek; a nemzetközi nagyvállalatoktól származó zárt szoftverek helyi támogatását végző technikusoknak nincs lehetőségük hibák kijavítására, nem szükségszerűen a technikai tudás vagy képzettség hiányában, hanem mert maga a javítandó forráskód nem áll rendelkezésükre. A szabad szoftverekkel jobb műszaki tudású munkaerőbázis és szabad hozzáértés nevelhető ki, a sikert csak a jó technikai támogatás és egyéb színvonalas szolgáltatások nyújtásának képessége határozza meg. A piac ezzel erősödik, nő a közösen elérhető tudásanyag, további lehetőségeket nyitva ezzel nagyobb összértékű és jobb minőségű szolgáltatások előtt, ezzel pedig minden résztvevő -- gyártók, szolgáltató szervezetek, fogyasztók -- egyaránt nyer.

Fejlődő országokban gyakori, hogy a helyi szoftveripar a szolgáltatószektorban, "ad hoc" szoftverekből nyeri bevételei nagy részét. Az e szektorban a Törvény okozta esetleges kismértékű negatív hatást tehát a (szigorú minőségi előírások szerint végzett) szolgáltatások növekvő kereslete minimum kiegyenlíti. Ha a nemzetközi szoftvercégek úgy döntenek, hogy nem versenyeznek az új szabályok szerint, akkor licenszbevételeik valamilyen mértékben valószínűleg csökkenni fognak; tekintetbe véve viszont az e cégektől származó állandó panaszt is, hogy szoftvereik állami használatából az illegális másolatok miatt eddig sem sok pénzt láttak, ez a csökkenés sem tűnhet nagyon komolynak. Üzletmenetüket tehát a piac elkerülhetetlenül változó törvényei alakítják; már eddig is sok, korábban kizárólag zárt programokkal foglalkozó cég indult el a szabad szoftverekre épülő (bőséges kiadásokkal megerősített) szolgáltatások útján, vagyis ezen üzleti modellek kölcsönösen nem zárják ki egymást.

Ezzel a törvénnyel az állam kifejezi döntését, miszerint bizonyos alapvető értékeket meg kell őriznie. E döntést önálló akaratából, az egyéb alkotmányos biztosítékok csorbítása nélkül hozza meg. A törvény még üdvösebben hatna, ha ezen értékeket egy bizonyos gazdasági modell nélkül is lehetne biztosítani. Mindenesetre tisztán kell látni, hogy az állam nem választ gazdasági modellt; ha az alapelveket történetesen éppen csak egyetlen gazdasági modell képes biztosítani, ez történelmi körülmények folytán, nem pedig egy adott modell önkényes kijelölése miatt alakul így.

Levele folytatásában az olvasható, hogy: "4. A törvény biztonsági szempontokra, biztosítékokra, és a szellemi tulajdon lehetséges megsértésének veszélyeire való tekintet nélkül teszi kötelezővé a nyílt forrású szoftverek használatát."

Az állítólagos "veszélyekre" konkrét példák említése nélküli elvont utalás legalábbis kétségeket vet fel az Ön témabeli tájékozottságáról. Ezért hadd világosítsam fel ezekről.

A biztonság tekintetében:

A nemzetbiztonság elvi szinten már előkerült a törvény alapelveinek kezdeti áttekintésében. Konkrétabban fogalmazva, a szoftverbiztonságról közismert, hogy minden szoftver (legyen az zárt vagy szabad) tartalmaz hibákat vagy (programozószlengbeli nevén) "bugokat". Az is közismert, hogy a szabad szoftverekben általában kevesebb hiba található, és ezeket a zárt szoftverekéinél gyorsabban kijavítják. Nem véletlen, hogy számos fejlett ország informatikai biztonságért felelős közszervei a biztonság és hatékonyság hasonló követelményei miatt megkövetelik a szabad szoftverek használatát.

Azt ellenben valóban lehetetlen bizonyítani, hogy a zárt szoftverek a szabadaknál biztonságosabbak lennének. Ennek akadálya a tudományos közösség és a felhasználók általi nyilvános és akadálytalan vizsgálatok hiánya. Maga a zártszoftver-modell teszi lehetetlenné e vizsgálatot, az esetleges biztonsági biztosítékok tehát csak a gyártó vagy annak beszállítóinak jószándékú (de tudvalevően részrehajló) ígéretein nyugodhatnak.

Emlékeznünk kell arra is, hogy a licenszfeltételek sok esetben tartalmaznak titoktartási kitételeket is, melyek a felhasználót meggátolják a licenszelt zárt termékben fellelt biztonsági hibák nyilvánosságra hozásában.

A garanciák tekintetében:

Mint annak Ön is tudatában van, vagy megtudhatja az Ön által licenszelt termékek végfelhasználói licenszének elolvasásából, az eseket nagy részében a hibák esetén érvényes garanciák kizárólag az adathordozó cseréjére vonatkoznak, de sosem terjednek ki közvetlen vagy közvetett károkra, elszalasztott haszonra, stb.... Ha az Önök termékének egy Önök által késve kijavított biztonsági hibája folytán egy támadó behatol létfontosságú állami rendszerekbe, milyen garanciát, kártérítést és ellentételezést nyújt az Ön, licenszfeltételek szerint eljáró cége? A zárt szoftverek garanciái, melyek a programokat "OLYAN AMILYEN" minősítéssel illetik, tehát csak az éppen adott állapotban, a gyártó elvárt működésre vonatkozó további felelőssége nélkül adják ki, semmi többletet nem nyújtanak a szabad szoftverek szokásaihoz képest.

A szellemi tulajdon tekintetében:

A törvény szellemi tulajdoni kérdésekre nem terjed ki, mivel azokat egyéb érvényes törvények szabályozzák. A szabadszoftver-modell semmiképpen nem jelenti ezek mellőzését, sőt, a szabad szoftverek többsége bizony szerzői jogvédelem alatt áll. E kérdés felvetése tehát az Ön szabad szoftverek fejlesztését szabályzó törvényi feltételek iránti tájékozatlanságáról tesz tanúbizonyságot. A mások szellemi tulajdonának saját termékekbe beolvasztása szabadszoftveres körökben nem dívik; ezzel ellentétben a zárt szoftverek területén ismertek ilyen esetek. Példaként elég a franciaországi Nanterre kereskedelmi kamarájának 2001. szeptember 27-i elmarasztaló döntését említeni, melyben szellemi tulajdon megsértéséért (vagy, az Ön cégének hírverésében gyakran használt, egyébként szerencsétlenül választott szóval élve: kalózkodásért) hárommillió franknyi kamatos kártérítést szabott ki a Microsoftra.

Ön azt írja továbbá, hogy: "A törvény helytelenül használja a nyílt forrású szoftver fogalmát, hiszen az nem feltétlenül vonja magával a szoftver ingyenességét vagy költség nélküli felhasználhatóságát, ilymódon az állításokat alátámasztó költség-haszon elemzések nélkül az állami megtakarításokat érintő téves következtetésekre jut."

A megfigyelés téves; a szabadság és a költségmentesség elméletben is egymástól független fogalmak: létezik zárt és pénzért árusított szoftver (például az MS Office), zárt és ingyenes szoftver (MS Internet Explorer), szabad és pénzért kapható szoftver (RedHat, SuSE, stb. GNU/Linux terjesztések), szabad és ingyenes szoftver (Apache, OpenOffice, Mozilla), sőt, még többféle kombinációban licenszelhető szoftver is (MySQL).

A szabad szoftverek tehát nem szükségképpen költségmentesek. A törvény szövegét elolvasva Önnek is nyilvánvalóvá kell válnia, hogy az ezt nem is követeli meg. A Törvény világosan *definiálja* a szabad szoftverek körét, eközben szót sem ejtve költségmentességről. Habár a zárt szoftverek licenszdíjai megtakarításának lehetősége említés szintjén megjelenik, a törvény alapjai egyértelműen a betartandó alapvető biztosítékokról és a hazai technológiai fejlesztések elősegítéséről szólnak. Mivel egy demokratikus államnak kötelessége ilyen elveket támogatnia, a nyilvánosan hozzáférhető forráskódú szoftverek használatán és a kizárólag szabványos formátumokban történő információcserén kívül nem marad más választása.

Ha az állam nem ilyen szoftvereket használna, azzal alapvető republikánus értékeket gyengítene. A szabad szoftverek szerencsére alacsonyabb összköltségeket is vonnak maguk után; de még ha fel is tételezzük a zárt szoftverekénél magasabb költséget (ami egyébként könnyen cáfolható), egy adott informatikai funkciót jól betöltő szabadszoftver-eszköz puszta léte az államot akkor is annak használatára kötelezné; nem pusztán e Törvény okán, hanem a demokratikus jogállam lényegéből adódó, kezdetben már felsorolt alapelvek miatt.

Ön azzal folytatja, hogy: "6. A nyílt forrású szoftvereket tévedés lenne költségmentesnek gondolni. A Gartner Group (a technológiai piac világszerte fontosnak elismert vizsgálócége) kutatásai szerint a szoftvervásárlás (operációs rendszer és alkalmazások) költsége a technológia cégeken és intézményeken belüli ésszerű és valóban gyümölcsöző használata teljes költségének csupán 8%-a. A maradék 92%-ba tartoznak: telepítési költségek, betanítás, támogatás, karbantartás, adminisztráció, és a működéskiesés miatti többletköltségek is."

Ez az érv megismétli az 5. bekezdést, és részben ellentmond a 3. bekezdésnek. Az ismétléseink elkerülése végett itt csak utalunk az ezekre válaszoló megjegyzéseinkre. Engedje meg azonban, hogy felhívjam figyelmét következtetésének logikai tarthatatlanságára: ha a Gartner Group szerint is a szoftverköltség átlagosan mindössze 8%-át teszi ki a használat teljes költségének, az sem cáfolja költségmentes, tehát nulla licenszköltségű szoftverek létezésének lehetőségét.

E bekezdésben Ön továbbá helyesen mutatja ki, hogy a szoftverhasználat teljes költségeinek legnagyobb részét a szolgáltatási elemek és a leállások miatti kiesések teszik ki, ami, mint Ön is láthatja, ellentmond az Ön 3. bekezdésében kis értékűnek beállított szolgáltatásokkal. A szabad szoftverek használatával a fennmaradó életciklus költségei is jelentősen csökkenthetők. A telepítés, támogatás, stb. csökkenő költsége több helyen is feltűnhet: egyrészt a szabad szoftverek versenyeztethető szolgáltatási modelljében, aminek keretében különböző minőséget és árat kínáló jelentkezőkből nyílt pályázaton lehet választani. Ez igaz a telepítésre, betanításra, támogatásra, és nagymértékben a karbantartásra is. Másrészt, a modell önmagát újratermelő tulajdonságai miatt, egy alkalmazás karbantartása során elért eredmények könnyen sokszorosíthatók (vagyis ugyanazért nem kell többször fizetni), mivel a módosítások, igény esetén, a közös tudásalap részévé tehetők.  Harmadrészt, a működésképtelen szoftverek ("kék képernyő", vírusok, programférgek, trójai falovak és egyéb rosszindulatú kódok, kivételek, általános védelmi hibák és egyéb jól ismert gondok) okozta hatalmas költségek stabilabb szoftverek használatával csökkenthetők; a szabad szoftverek egyik leghíresebb ismertetőjele pedig éppen a stabilitás.

Ön azt is állítja, hogy: "7. A törvény egyik érve a nyílt forráskódú rendszerek kereskedelmi szoftverekhez képesti állítólagos költségmentessége, a létező, az állam számára is rendkívül előnyös, és más országokban már bevált tömeges licenszkonstrukciók viszont figyelmen kívül maradnak."

Már rámutattam, hogy elsősorban nem a szoftver költségeiről van szó, hanem az információszabadság, hozzáférhetőség és biztonság kérdéseiről. Most ismét utalok ezek fentiekben található bőséges taglalására.

Egyébként pedig természetesen léteznek tömeges licenszszerződések (bár a zárt szoftverek sajnos akkor sem tesznek eleget az alapvető kívánalmaknak). De amint a közvetlenül ezelőtti bekezdésben Ön is idézte ezt az adatot, e szerződések is a teljes összeg legfeljebb 8%-át kitevő tényezőt csökkentik.

Az Ön következő felvetése: "8. A törvény felkarolta alternatíva továbbá (i) a szoftverváltások magas költségei miatt egyértelműen drágább, valamint (ii) a piacon található többszáz különféle nyílt forrású szoftver miatt az államon belüli, illetve az állam és a magánszektor informatikai platformjai közti kompatibilitást és adatcserét is veszélyezteti."

Két részben foglalkozunk az Ön állításával. Az első érv, miszerint a migráció magas költségekkel jár, valójában éppen a Törvény mellett szól. Az idő múlásával ugyanis egy másik technológiára áttérés egyre csak nehezebbé válik; egyszersmind a zárt szoftverek jelentette biztonsági kockázat is egyre csak nő. Az államot a zárt rendszerek és formátumok használata tehát egyre inkább kiszolgáltatja egyes szállítóknak. Ha viszont megtörténik a szabad szoftverekre való (természetesen bizonyos költségekkel járó) áttérés, akkor már éppen ellenkezőleg, a nyílt formátumban tárolt adatok miatt egyszerűen lehet másik rendszerre áttérni. A nyílt szoftverkörnyezetre áttérés viszont semmivel sem jár nagyobb költséggel egy másik zárt szoftverkörnyezetre áttérésnél, ez tehát éppen a nyílt rendszereket teszi kívánatosabbá.

A második érv az "államon belüli, illetve az állam és a magánszektor informatikai platformjai közti adatcsere veszélyeztetéséről" szól. Ez az állítás a szabad szoftverek készítésének kérdéseiben való bizonyos fokú tájékozatlanságot enged sejtetni. A szabad szoftverek ugyanis, a zárt szoftverek szokásos gyakorlatával ellentétben, nem törekszenek a felhasználó egy bizonyos platformtól függővé tételére. Mindamellett, hogy nagyszámú szabadszoftver-terjesztés létezik, és sok program használható azonos feladatra, ezek együttműködése (a törvény által is megkövetelt módon) a szabványos adatformátumok használata miatt is, illetve a forráskód elérhetősége által a csereszabatosan működő kompatibilis programok elkészítésének lehetősége miatt is biztosított.

Ön szerint: "9. A nyílt forráskódú szoftverek többsége nem nyújt megfelelő minőségű szolgáltatást, sem elismert gyártók által a felhasználók nagyfokú termelékenységére adott garanciákat, emiatt egyes nyilvános szervezetek visszavonták nyílt forrású szoftverek használatára vonatkozó döntéseiket, és kereskedelmi szoftvereket használnak helyettük."

Ez a megfigyelés nem támaszkodik semmire. A garanciákról szóló érvet már a 4. bekezdésre adott válaszban megcáfoltuk. A támogatási szolgáltatásokról pedig annyit, hogy szabad szoftvereket is lehetséges ezek nélkül használni (éppúgy, ahogy zárt szoftvereket is), de ha valaki rászorul erre, az hazai és nemzetközi cégektől egyaránt kaphat külön támogatást, megintcsak a zárt szoftverekhez hasonlóan.

Másrészt azonban a jelen eszmecserét jelentősen előrelendítené, ha tájékoztatást kapnánk közszolgálati szervekben *bevezetett*, majd zárt szoftverekre áttért szabadszoftver-projektekről. Ennek ellenkezőjéről jelentős számú alkalommal meggyőződhettünk, az Ön által leírtakról azonban egyszer sem szereztünk tudomást.

Az Ön következő megfigyelése szerint: "10. A törvény aláássa az évente 40 millió USD bevételű és 4 millió USD értékben exportáló (és ezzel a nemhagyományos exportágak közt a kézművességet megelőzve a 10. helyet elérő), magasan képzett munkaerőt foglalkoztató perui szoftveripar kreativitását. Egy nyílt forrást jutalmazó törvénnyel a szoftverprogramozók elveszítik szellemitulajdon-jogaikat, ezzel együtt fő bevételi forrásukat."

Teljesen természetes, hogy a törvény senkire nem kényszeríti programjának szabad szoftverkénti áruba bocsátását. Csupán azt kell figyelembe venni, hogy az állami szektornak nem adható el nemszabad szoftver. Ez egyébként sem a hazai szoftveripar fő piaca. A Törvény magasan képzett és versenykészebb munkaerőt generáló hatását pedig már fentebb is megválaszoltuk, szükségtelen tehát újfent visszatérni rá.

Az állítás további része viszont nem helytálló. Egyfelől, egyetlen szabadszoftver-író sem veszíti el szellemitulajdon-jogait anélkül, hogy művét kifejezetten saját akaratából a köz tulajdonába adná. A szabadszoftver-mozgalom mindig tiszteletben tartotta a szellemi tulajdont, és termékeny íróinak széleskörű elismerést szerzett. Az olyan nevek, mint Richard Stallman, Linus Torvalds, Guido van Rossum, Larry Wall, Miguel de Icaza, Andrew Tridgell, Theo de Raadt, Andrea Arcangeli, Bruce Perens, Darren Reed, Alan Cox, Eric Raymond, és sokan mások, világszerte méltán ismertek és elismertek ma milliók által használt szoftverek fejlesztésében való részvételükért. Másfelől, találgatáson túl nem lehet mit kezdeni azzal az állítással, hogy a szerzői jogokból befolyt összegek képeznék a perui programozók fő bevételi forrását, már csak azért sem, mert erre sem bizonyíték nincs, sem az állam szabadszoftver-használatának ezen összegekre gyakorolt változtató hatása nem ismert.

Az Ön következő pontja: "11. Mivel a nyílt forrású szoftverek költségmentesen terjeszthetők, a fejlesztők nem juthatnak exportbevételekhez. A más országokba irányuló szoftvereladás multiplikátoreffektusa ezért gyengül, ennek megfelelően az ipar növekedése is, miközben a kormányzati intézkedéseknek éppen ellenkezőleg, erősíteniük kéne a hazai ipart."

Ez az állítás megint a szabad szoftverek mechanizmusait és azok piacát érintő teljes tudatlanságról árulkodik. Azt próbálja állítani, hogy a szoftveripar egyetlen piaca a használat nemkizárólagos jogának (licenszeknek) eladására korlátozódik, miközben éppen Ön mutatott rá néhány bekezdéssel feljebb, hogy ez még csak nem is a legfontosabb. A jobban képzett szakemberek utánpótlását ösztönző és a szabad szoftverek állami intézményekbeni nagyfokú elterjedésével tapasztalatot nyerő perui informatikusokat támogató törvény külföldön is igen keresettnek és versenyképesnek minősülő tudást gyarapít.

Ezután Ön azzal folytatja, hogy: "12. Miközben a Fórumban a nyílt forrású szoftverek oktatásban betöltött szerepéről esett szó, említés sem történt egy hasonló mexikói kezdeményezés teljes csődjéről. Ma már a projektet elindító állami alkalmazottak is azt mondják, hogy a nyílt forrású szoftverek nem váltak a tanulók hasznára, és nem készültek fel a platform országszerte igényelt, megfelelő színvonalú támogatására sem, valamint hogy a szoftver akkor sem volt és most sem képes az iskolákban jelenleg is meglevő platformkihasználásra."

Mexikó valóban visszakozott a Red Escolar (Háló az iskolában) projekttől. Ennek oka az is, hogy a mexikói projekt fő támogatói a mi tervünkben szereplő jóval lényegesebb egyéb okok helyett elsősorban éppen a licenszköltségekre hivatkoztak. Az elméleti tévedés miatt, és a közoktatási miniszter kézzelfogható támogatásának hiányában, azt tételezték fel, hogy a szabad szoftverek iskolákbeli elterjesztéséhez elég a szoftverköltségvetést megnyirbálni, és helyette egy GNU/Linux-ot tartalmazó CD-ROM-ot kiküldeni. Ez természetesen megbukott, nem is lehetett másként; a zárt szoftvereket használó, de betanításra és karbantartásra elkülönített költségkerettel nem rendelkező iskolai laborok is pontosan ugyanígy vallanak kudarcot. A törvényünk éppen ezért nem korlátozódik a szabad szoftverek használatának kötelező bevezetésére, hanem elismeri az állam által rendezetten végrehajtott technikai áttérés szükségességét, mert a szabad szoftverek előnyeit ez hozhatja elő igazán.

Ön végezetül egy szónoki kérdéssel zárja mondanivalóját: "13. Ha a nyílt forrású szoftverek megfelelnek az állami szervek minden igényének, akkor miért kell törvényi szabályozással bevezetni őket? Nem kellene inkább a piacra bízni a legtöbb hasznot hajtó termékek szabad kiválasztását?"

Egyetértünk azzal, hogy a gazdaság magánszektorában a piacnak kell döntenie a használandó termékekről, és ott semmiféle állami beavatkozásnak helye nincs. A közszolgálati szektorban azonban ez az okfejtés nem áll; amint arról már szóltunk, az állam nem a saját tulajdonát képező, hanem törvényi kötelezettségeiknek eleget tevő polgárai által rábízott információkat raktároz, kezel és visz át. E törvényi kötelezettség ráeső megfelelőjeként az államnak kötelessége ezen információk épségét, titkosságát és hozzáférhetőségét a legmesszebbmenőkig biztosítani. A zárt szoftverek ilyen célú használata komoly kétségeket vet fel e követelmények teljesíthetősége felől, a kétségeket pedig nem lehet megnyugtatóan feloldani, közszolgálati szektorban tehát zárt szoftverek nem használhatók.

A törvényt elsősorban a fenti alapvető elveknek a szoftverek körében megvalósítása szükségelteti; másodsorban pedig az a tény, hogy az állam nem egy ideálisan homogén egyed, hanem döntéshozásra eltérő mértékben felhatalmazott szervezetek alkotják. Mivel a zárt szoftverek használata nem helyénvaló, e szabály törvénybe foglalása minden állami alkalmazottat megfoszt egyes, a polgárok adatait esetlegesen veszélyeztető személyes döntésektől. Legfőképpen pedig, mivel korszerű módon megerősíti az információkezelés és -közlés mai normáit, a köz iránti nyíltság republikánus eszméjén nyugszik.

E mindenütt elfogadott elvvel összhangban a polgárnak joga van az állam által róla birtokolt összes, nem (alapos okból törvényesen) titkosított információ megismerésére. A szoftverek információkat kezelnek, és maguk is információk. Különleges formájú információk, amik képesek egy őket értelmezni bíró gépet műveletek végzésére utasítani, de ugyanúgy kritikus információk, mert a polgároknak törvényadta joguk tudni például azt, hogy hogyan számolják meg szavazatait és hogyan számítják ki az adóját. Ehhez pedig szabadon hozzá kell tudni férnie a forráskódhoz és kielégítően meg kell tudni győződnie a választási számításokat és az adózást kezelő programok helyes működéséről.

Mély tisztelettel zárom soraimat, és szeretném megismételni, hogy irodám az Ön számára mindig nyitva áll, hogy ott nézőpontját az Önnek megfelelő részletességgel bármikor kifejtse.

Szívélyes üdvözlettel,

DR. EDGAR DAVID VILLANUEVA NUÑEZ
a Perui Köztársaság kongresszusi képviselője.

(fordította: Verók István)